Hajszálak (gyűjtemény)

Alterna(t)íva

Mondd, hova mennél?

Hát nem tudod? Odakint hideg van, és sötét.

Igaz, itt is – de legalább már megszoktuk…

 

Amikor

Elhallgat a zene, elhal a szó,

Üres a kancsó, sivár a való,

kenyeres kosárban csak morzsákat  találsz,

a tűz is elhamvadt, vaktában botorkálsz –

csak emlékeket majszol a lelked.

 

Főzelék

Itt a finom főzelék!

Egyél, kicsim, van elég!

Hozzák a kanalat, nyomják le torkomra,

én fintorgok, köpöm vissza.

Letörlik, kezdik újra.

Egyél, kicsim! Ettől leszel nagy, erős…

Én üvöltök, ők rám néznek – bámulnak bután,

és azt kérdik:

„Még  egy falatot, babukám?”

 

 

 

December

Havasak az utak, hamvasak a vágyak.

Szigorú télben haza hogy találjak,

ha már nem kísér, ha már nem biztat a lépted,

fáradt szemeid álmot nem ígérnek.

 

De én még álmodom, hogy álmodunk,

s álmaink egymáshoz hajolnak.

Szél cirógatta fák közt bujdosunk,

csak visszük, visszük magunkkal a holdat.

 

De távol a hold. a csönd körbefon.

Néhány emlékfoszlány lopva visszaoson.

Régvolt szavak csobbannak a csöndben,

és lehullnak reszketve, erőtlen.

 

Megpihennek szívemen, mint a bánat,

mikor tudom, nincs értelme, hogy várlak.

Sárosak az utak. Sápadtak a vágyak.

Mi lesz, ha többé nem talállak?

 

Egyszerű vers

Rongyos felhőt ringat a hold

lomha-sután, együgyű boldogan,

míg éj nyújtózik a város felett,

a hajlott hátú fáknak a tél sem üzen,

s nem felejt álmot fáradt águkon a gond.

 

Nincs harag, nincs szó, nincs kérdés.

Nincs harag, nincs seb, nincs érzés.

Se félelem, se rettegés, se fájdalom.

Se vágy, se remény, se nyugalom.

 

Nincs, nem lesz – és nem is volt.

Rongyos felhőt ringat a hold.

 

Ellentétek

Harmatos ág a szerelmed,

melyet hűs hajnal dédelget.

Az én sorsom pergő búza,

malom köve összezúzza.

 

Erős híd a két kezed,

amely hozzám elvezet.

Tekintetem gyönge rózsa.

a léptedet félti, óvja.

Esti égbolt homlokod,

értem sír a csillagod.

Engem zápor hívogat,

harmatos ág simogat.

 

Filléres dal

Ha koldus lennél, nagyon szeretnélek.

Hulló fillérekért rimánkodnék véled,

Meleg zsebet varrnék foszlott életedre,

puha kesztyűt didergő kezedre.

 

Ha bohóc lennél, nagyon szeretnélek.

Tarka bő ruhában parádéznék érted.

Fényes gombom lifegne, szakadna,

Mosolyom és könnyem publikumot csalna.

 

Hogyha gyerek lennél, nagyon féltenélek.

Becéző szavakkal nagyon szeretnélek.

Melengetném kezed, hűteném ételed,

Álomba dúdolnám megfáradt lelkedet.

 

Hajszálak

Én a hajszál másik oldalán élek,

ahol álmatagon tűnődnek az utcák,

s az éjjel úgy ölel át,

mint régi, vigasztalni akaró barát.

 

Én a hajszál másik oldalán élek,

hol fáradt minden mozdulat,

és nem marad utánam sem emlék, se hír,

csak néhány eldobott, összegyűrt papír.

 

Én a hajszál másik oldalán élek,

hol nem hazudnak álmot az éjek,

se reményt a párás hajnalok,

s nem járnak soha az angyalok.

 

 

 

Nagyon fáj

Itt felejtettél

Talán csak siettél…

 

Rímek

Csönd – jön

Álom – átfon

Halál – megtalál

 

Ringass

Altass, csitíts énekeddel,

Ringass, ringass két kezeddel,

nyugtass hangod melegével,

szeress szíved szerelmével!

 

Ringass, ringass lágy zenével,

ölelj karod erejével,

szoríts, szoríts erősebben,

bújtassál el mély zsebedben!

 

Ölelj, szoríts erősebben,

bízzál, bízzál két szememben!

Hadd lehessek boldog egyszer,

ha álmodom, ne ébressz fel!

 

S ha elfárad hangod és kezed,

lesz, ki még akkor is szeret.

S ha nincs szavad számomra többé,

szerelmedet formáld csönddé.

 

Az ringasson, az altasson,

Csöndsátora oltalmazzon.

 

 

Strucc

Homokba dugja a fejét. Azt mondják.

Attól még fenékbe rúghatják.

 

Talán

Talán a bűvölet,

Talán a félelem,

Talán a gyűlölet,

Talán az értelem,

Talán a lehet,

Talán a biztos,

Talán a lesz még

Talán a nincs most – tart melletted.

 

Virágszirom

Sápadt margaréták, pergő falevél,

Mit üzen a szél?

Messze a tél,

Messze a tenger, messze a tenger.

 

Sápadt margaréták, hervadó virág

Mind a holdra vár,

Mert közel a nyár,

Bár messze a tenger, messze a tenger.

 

Sápadt margaréták, hókarú fák

Vajon mit remél?

Vajon meddig él?

Nem tudja az ember, nem tudja az ember.

You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.