Álmodás

Posted by: limyadminin
30
nov

 

 

Szeretlek, míg szeretni bír a lélek,

Szeretlek, szeretnélek,

S ha sötét fellegek rejtenének,

ha nem hihetnék már tündérmeséknek,

sem biztató édes szónak,

mint vízen némán sikló csónak –

útra kelnék érted.

 

Mert szeretlek, keresnélek.

Önmagamban is felismernélek,

két karommal átötelnélek,

hogy álomba szenderüljön a lélek.

S mint könyvlapok peregnének

a fel-felderengő álomképek –

fényesen és tisztán.

 

Mert szerelek, szeretnélek

Addig, míg álmodni mer a lélek.

Mert álomvilágban rejtezik a való,

a kimondhatatlan és a kimondható,

A megélt és a rám váró sors és élet,

Minden nap, mely virradt és semmivé lett

– ha ránk köszöntött az éjjel.

 

Szeretlek, szeretnélek,

míg dobban a szív és érez a lélek.

Kereslek, keresnélek,

Szavaimban is fellelnélek:

Szavaimban, álmaimban,

Buta, együgyű dalaimban.

S gyolcsként fednéd be szívemet.

 

Mert szeretlek, szeretnélek

Addig, míg álmodni mer a lélek.