Ötvenkét éves lettem én,
Ezért született e költemény –
Fele
Mese.

Ajándék, mellyel meglepem
Barátom, rokonom, gyermekem –
Hímes
Rímes.

Ötvenkét évem vállalom,
Múltamat már nem fájlalom –
Erény
E tény.

Lettem én bizony oktató,
Tolltartót megkocogtató –
Óra
Őre.

Ha valakinek ez megható,
Zsebkendő mindig adható –
Veszem,
s teszem.

A leckét gyakran feladom,
S olykor a fejemet vakarom –
Csupán
Bután.

Mert a nebuló nem tanul,
Csak hébe-hóba hanyagul –
Ici-
picit.

Ha ötöst írnak, örülök,
Felhők közt messze repülök –
Széllel
Szállva.

Megérdemelt a nyugalom,
Ha nincs füzetkupac az asztalon –
Öröm
Köbön.

S ha van egy csapat színjátszó,
Akad szövegkönyv, jó zárszó –
Dráma
Vár ma.

Néha egy verset megírok,
Vagy a manókról sztorizok –
Az ám
Lazán.

Búcsúzom kedves barát és rokon,
Mert én egész testemet fogom –
Lazí-
tani!

This entry was posted on szerda, február 14th, 2018 at 18:03 and is filed under Napi Rövid Zárlat. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

No comments yet

Leave a reply

Name (*)
Mail (will not be published) (*)
URI
Comment