Számláló

“A bölcs az áldásait számolja,
a bolond a problémáit.”

Úgy tűnik, javíthatatlan vagyok. Az újabb kihívások mit sem változtattak “életfilozófiámon”, sőt inkább megerősítettek abban a hitemben, hogy minden élethelyzetben újra lehet és kell kezdeni. Félreértés ne essék, nem vagyok mazochista, nem hívom ki magam ellen a sorsot, nem szeretek hasra esni. És tisztában vagyok vele, bármennyire öntudatos és erős vagyok, nem irányíthatom teljesen az életemet, adódhatnak “dolgok”. Megesik, hogy akaratomtól. teljesítményemtől függetlenül, igazságtalanul kerülök padlóra – más helyett. És ha ez bekövetkezik – akár sajog, akár nem az a bizonyos seb -, talpra kell állni.

Lehet kicsit “bicegek” egy darabig és méltatlankodom, de  egyre gyorsabban teszem túl magamat a történteken, és látom meg az új lehetőségeket.
A pozitív szemlélet számomra nem azt jelenti, hogy örökké mosolygok, akár rúgnak, akár simogatnak. Én is szoktam elkeseredni, sírni, a feladásra gondolni. Teljesen normális, hogy nem vagyunk folyton ugyanolyanok. Ahogyan nem ugyanazt a ruhát viseljük nyári hőségben és röpködő mínuszokban, lelkünk sem ugyanúgy viselkedik, ha sikerben, szeretetben és megértésben van részünk, vagy értetlenséget, elutasítást,  igazságtalanságot tapasztalunk.
A hideget, fagyot, szélfúvást lehet szidni – nem fog enyhülni az idő -, a télnek az a dolga, hogy tél legyen. Mások sem fognak a kedvünkért másképpen gondolkodni, feladni a berögzült szokásokat. Nem fognak eltűnni varázsütésre sem a kárörvendők, se az okoskodó kibicek, és mindig lesznek, akik kihátrálnak, átállnak…

Egy dolgot tehetek, minél gyorsabban “felöltözöm”, és meleget teremtek magam körül. Azokra figyelek, akik erőt adnak, nem azokra, akik gyengíteni szeretnének. És élek a lehetőséggel, esetleg olyannal is, amit korábban lehetetlennek tartottam vagy nemet mondtam rá. Ha valami újra felbukkan az életünkben, az nem véletlen, hanem útmutatás, esetleg figyelmeztetés.

S hogy mi probléma vagy áldás?
Az, hogy nyáron megszűnt az állásom, probléma. Az, hogy lett másik, áldás.
Az, hogy ott kellett hagynom olyanokat, akikhez kötődtem, probléma. Az, hogy vannak új kapcsolataim, áldás.
Az,hogy egyedül nézek szembe a nehézségekkel, probléma. Az, hogy ez által egyre erősebb leszek, áldás.
Az, hogy vannak, akik nem mernek felvállalni engem vagy a velem kapcsolatos véleményüket, probléma – számukra.
Az. hogy vannak, akikkel szót tudok érteni, áldás – mindkét fél részére.
Az, hogy vannak, akik okosabbnak tartják magukat nálam, probléma – számukra.
Az, hogy vannak, akik okosabbak nálam, és tanulhatok tőlük, áldás – számomra.

Hogy én probléma vagy áldás vagyok?
A mottó változatlan:
“Ki minek gondol, az vagyok annak…”

.

You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.
One Response
  1. Csőri says:

    Az, hogy ilyen vagy az szuper! Nagyon tetszik a pozitív szemlélet. Köszönöm.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.