El Macho (I. történet)

 

Köszönöm, hogy végül elfogadta a felkérést és vállalta az interjút.

–  Nagyon szívesen! Remélem, a szerződésben foglalt összeg hamarosan megérkezik a számlámra.

– Igen, egy héten belül… Ön mindig ilyen lényegre törő?

– Természetesen, de nyugodtan kimondhatja azt a szót, amit udvariasan kikerült.  Anyagias. Ilyen a világ. Mindenki pénzből él. Maga sem ingyen teszi fel ezeket a kérdéseket nekem. Kap fizetést, nem? Erről beszélek! És gondolom, nem én vagyok az egyetlen interjúalanya. Velem legalább jól járt, nekem van eszem. Bőséggel. El tudom képzelni, egyesek milyen ostoba válaszokat tudnak adni!

– Hát, igen. Előfordul, de tudom kezelni a helyzeteket. Ön mindig ilyen magabiztos?

– Miért ne lennék az? Tudja, joggal teszem. Van alapja az önbizalmamnak.

– És ahogy a szavaiból kiveszem, anyagias.

– Erről már az előbb kifejtettem a véleményemet! Nem figyelt? Nézze ebben a világban mindennek és mindenkinek ára van, csak az összeg kérdéses.

– Önnek mennyi az ára?

– Hát ez a szolgáltatás jellegétől függ – nevette el magát. – De természetesen az én elbűvölő személyiségem és vonzerőm is kifejezhető egy bizonyos összegben.

– Milyen összegre gondol?

– Szabad szemmel jól láthatóra! – nevetett újra.

– Mégis, mondjon egy összeget!

– Legyen ötvenezer!

– Forintra gondol?

– Várjunk egy kicsit! Csak azt kérte, mondjak egy összeget, azt nem, hogy nevezzem meg a pénznemet is! Ha pontos választ akar, kérdezzen pontosan!

– Rendben, akkor milyen pénznemre gondolt?

– Legyen angol font!

– Nem gondolja, hogy egy kicsit túlértékeli magát?

– Fizikai képtelenség!

– Helyes férfinek tartja magát?

– Miért? Maga nem osztja a véleményemet?

– Nem azért vagyok itt, hogy megítéljem.

– De azért zavarba jött, látom, hogy elpirult!

– Mindig így viselkedik a nőkkel?

– Hogyan?

– Ennyire nyíltan, szinte provokatívan.

– Én mindenkivel így viselkedem. Ilyen a természetem. Nyersen őszinte vagyok. Nem szoktam kamuzni meg felesleges köröket futni. Ennyi.

– Szóval mindig nyílt lapokkal játszik.

– Bizonyos értelemben igen. Nem szeretek hazudozni és nem rejtem véka alá a véleményemet.

– És mindenről határozott véleménye van?

– Igen, magának nem?

– És ha valaki nem osztja a maga álláspontját? Hogy kezeli az ellenvéleményt?

– Ez a szó nem szerepel a szótáramban! De nem vagyunk egyformák, ezért nem is gondolkodunk egyformán, ezt aláírom.

– Vagyis az őszinteség híve. Sose mutatja magát másnak, mint amilyen?

– Most ezt komolyan kérdezi? Maga ugyanolyan jól tudja, mint én, hogy mindenki álarcot visel. Színészkedik. Kiadni magunkat veszélyes dolog. Visszaélhetnek vele.

– Tehát bizalmatlan.

– Magamban tökéletesen megbízom. Tudom, mit miért teszek, mi helyes, mi nem.

– Én a többi emberre gondoltam.

– Mindenki másnak mutatja magát, mint aki valójában, nem? Akkor nincs mese, alkalmazkodni kell a játékszabályokhoz.  És ha mindenki játszik, gondolja, hogy valaki elhiszi magáról vagy rólam, hogy őszinte? Ilyen az élet! Másrészt meg kiadni magunkat veszélyes. Visszaélhetnek vele. Maga ezt legalább olyan jól tudja, mint én!

– Térjünk vissza a nőkre.

– Térjünk. Bár azt gondoltam, – nő lévén – maga inkább a férfiakat kedveli. Csak vicceltem! Mit szeretne megtudni a nőkről?

– Hogyan látja őket?

– Hazudjak vagy őszinte legyek?

– Természetesen őszinte választ várok!

– Hát ez nőtől függ, engem is egy nő szült, de vannak általános törvények.

– Milyen törvényekre gondol?

– Mi, férfiak és maguk, nők nagyon eltérően gondolkodunk a dolgokról. Tudja mi vadászok vagyunk, igyekszünk minél több magot elhullajtani, maguk pedig fészeképítők, és a megfelelő párt keresik.

– És van olyan? Megfelelő pár.

– Több is. De azt mindig az idő dönti el, hogy melyik kapcsolatból mi sül ki. Ezért nem kell semminek olyan nagy feneket keríteni. Majd az idő megmondja, mekkora szerelem volt az valójában.

– Ön egyébként hisz az igazi szerelemben? Illetve hitt valaha?

– Úgy érti, olvastak-e nekem kiskoromban esti mesét? Hát hogyne! Jön a szőke herceg fehér lovon, feleségül veszi a királylányt, aztán boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Nem, ez a világ nem erről szól.

– Elég cinikusnak tűnik.

– Az is vagyok. De ez nem betegség, hanem fegyver az ostobák ellen. Mindenki azt hiszi, a pofonoktól kell félni. Ha valaki ad egy ötöst, annak hamar elmúlik a nyoma, de a szavakkal ölni is lehet. Az a lelket éri.

– Ezt komolyan így gondolja?

– Úgy nézek ki, mint aki viccel?

– Nem, de úgy látom, igen jó erőben van. Azt gondolná az ember, hogy másképp rendezi le a konfliktusait.

– Á, én nem verekszem. nem azért gyúrok, hogy valakit laposra verhessek. Minek? Ha valaki hülye, az az ő baja, nem az enyém. A lényeg, hogy én tisztában legyek mindennel. Engem nem ver át senki: se politikus, se bank, se nő.

– Ennyire biztos magában és az igazában?

– Én is tévedhetek, de ez eddig még nem fordult elő.

– Nőkkel kapcsolatban sem?

– Jaj, hagyjuk már! Megint butaságot kérdez! Már mondtam mások vagyunk: férfiak és nők. Tudja, ez genetika. Nincs ezen mit magyarázni: biokémia, hormonok, feromonok… Ilyen egyszerű. Persze a mai világban már nincs olyan nagy jelentősége a szaglásnak, mint régen. Mindennap fürdünk, tusfürdőt, parfümöt használunk…

– Igen, érzem. A parfümjének valóban kellemes illata van.

– Ez a lényeg, ezért használom. De jó lenne, ha nem szakítana félbe, amikor a gondolataimat akarom kifejteni. Szóval manapság a látvány a legfontosabb. Maguk ezért öltöznek ki, hordanak magassarkút, festik magukat. Mi meg gyúrunk a haverokkal. Bár lehet, hogy nem látszik…

– És van bevált receptje? Úgy értem, ismerkedésre.

– Mint maguknak a piskótasütéshez? Maradjunk annyiban, hogy szakmai titok. Egyébként higgye el! Ha el kezdek magának udvarolni, észre fogja venni. De nem pózerkedem. Ha van vonzalom, szimpátia, úgyis működik a dolog. Ha meg nincs, minek strapáljam magam? Nincs igazam? Ugye, hogy igazam van!

– És mi a tartós kapcsolat titka?

– Ha én azt tudnám, nem osztanám meg ingyen senkivel. Ha lenne erre tuti recept, jól megélnék belőle. De mondtam már, az összhang számít. Tudja, a lelkek közötti összerezgés…

– Nem hiszem el, hogy komolyan mondja!

– Miért? Attól, hogy jól nézek ki, lehet lelkem meg szívem is! Hát adtam én okot a kételkedésre? És bármit kérdezhet tőlem.

– Bármit? Valóban?

– Hogyne! Legfeljebb nem válaszolok. De kérdezni azt szabad. Én nem korlátozom senki szabadságjogait.

– Akkor az utolsó kérdésem: Milyen ön szerint a tökéletes férfi?

– No, akkor készítsen gyorsan rólam egy fényképet az okos-telefonjával, és már meg is van a válasz! Én meg itt sem vagyok!

 

 

 

 

 

 

 

You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.