El Macho és a fájdalomherceg (IV. történet)

Posted by: Limyin
2
Sze

no images were found

 

– Elnézést! Szabad ez a hely? Leülhetek?

– Én úgy látom, nem ül ott senki. Tehát szabad.

– Ebben igaza van. De ha zavarja a társaságom, választhatok másik helyet is. Nekem nem probléma. Született opportunista vagyok!

– Én a magam részéről jobban szeretem a trappistát, meg az ementálit –  szép kerek lyukakkal. Bár alapvetően húsevő vagyok, igazi ragadozó! Tudja, a véremben van a vadászösztön. Ettől vagyok férfi. Az igazi férfi igazi ragadozó.

-Ismerem magát! Maga El Macho! Olvastam a cikket a magazinban. Érdeklődő típus vagyok. Szeretek olvasni, tájékozódni. Jó, ha képben van az ember. De az az igazság, a fényképen kicsit másképp néz ki, de a stílus,az  maga az ember, azt egyből felismertem.

– Hát, hogy ismer engem, azt erősen kétlem, legfeljebb tudja, hogy ki vagyok. Az nem ugyanaz. Az pedig egyértelmű, életben még szebb vagyok, mint a képen. Az eredeti műremek mégis csak az igazi, nem a másolat, bármilyen tökéletes is az. És higgye el, nem most léptem le a címlapról, se a falvédőről.

– Igaza van. Lehet, hogy nem ismerem még, de az azért nyilvánvaló számomra is, hogy nagy hódolója a szebbik nemnek, s ez a hódolat többnyire lelkes fogadtatásra lel a hölgyeknél. Úgyis mondhatnám, ez a hivatása. Elbűvölni a szebbik nevet és elbűvöltetve lenni általuk…

– Maga talán rokona a vízügyes újságírónak?

– Nem értem a kérdést.

– Tudja, a szerkesztőségben van egy újságíró. Az  fogalmaz olyan nyakatekerten, mint maga. Ha azt akarja tudni, hogy szeretem-e a nőket, kérdezze azt, nyíltan. a válaszom: igen és ők is engem. Nem panaszkodom.

– Hát igen, a férfi-nő kapcsolat meghatározó mozgatórugója az emberi életnek. Jung mondja erről, hogy biológiai síkon a nőnek az érdeke, hogy megtartsa az egyetlen férfit, míg a férfi legfőbb érdeke a hódítás, és ritkán áll meg egyetlen nőnél.

– Valamelyik haverja ez a valaki?

– Jung? Nem, dehogy! Ő egy híres pszichológus volt. Mint Popper. Róla biztosan hallott! Sok könyve jelent meg, a televízióban is szerepelt.

– Őszintén, tőlem távol áll a keleti kultúra, úgyhogy ez a jin jang meg ping pong nem mond semmit számomra. De azt én is elmondtam, a nő fészekrakó, a férfi pedig magvető és vadász. Maga is az, nem?

– Inkább múlt időben fogalmaznék már régen nem vagyok udvarlós fajta. Tudja nem nekem való már az ilyesmi. Úgy is mondhatnám, kiszálltam az üzletből. Most már inkább csak megfigyelő típus.

– Megfigyelni azt én is szeretek, azzal kezdődik a vadászat. Például maga is megfigyelte, hogy milyen formás…

– Én nem erről beszélek.  Engem csak elméleti síkon érdekelnek a nők, mint emberek. a viselkedésük, meg a pszichológiai háttere. A motivációs síkok. Beszélgetek velük, megfigyelem őket, a beszédjüket, viselkedésüket, a női trükköket, amelyekkel hatni próbálnak vagy manipulálni. Elérni valamit. hogy a másik azt gondolja, amit ő gondol valójában…

– Kezdek megrémülni. Maga olyan díványos doki?

– Nem, csak érdekel a pszichológia. Főleg az emberi játszmák! Bevallom, én nagy játszmás vagyok!

– Akkor vegyen elő egy pakli kártyát és ultizzunk! Vagy ha van egy mini sakk-készlete, az is jó! Bár figyelmeztetem  ezzel az aggyal verhetetlen ellenél vagyok!

– Én emberi játszmákról beszélek, ahogy egymásra hatunk, ügyeskedünk, befolyásoljuk a másikat. Mindennapi játszmák ezek.Ismerek jó néhányat, ennek ellenére elmondhatom, a nőkkel nem könnyű bánni.

– Nekem azért általában sikerül, igaz, nem elméleti síkon, az biztosan nehezebb. Én ne szeretem az ilyesmit túlzásba vinni, és húzni a dolgokat, mit Gyurka a pacalt!

– Szereti a pacalt?

– Ki nem állhatom! Már a tudatától is rosszul vagyok, hogy barna medvéből készült! De egye, aki akarja! Ez is gusztus dolga.

– Így van, minden ízlés dolga. Nem vagyunk egyformák.

– Na, ez nekem is átjött!

– Én általánosságban beszélek, emberekről. különbözünk, de el kell fogadni a másik véleményét is. Vagy legalább meghallgatni. Így van ez a nőkkel is. Bár nem mindig egyformán kell viselkedni tapasztalataim szerint. Tudja, néha kompromisszumra van szükségük, néha megértésre meg gyengédségre, néha erélyességre, határozottságra! Hogy érezzék, ki a férfi! Akkor úgy néznek az emberre, mint egy istenre.

– Szóval térden állva imádják! Értem én! Azt én is szeretem! Na, ne nézzen rám így, csak viccelődöm.

– Hát, nekem elég rossz humorérzékem van.

– Hiszek Önnek!

– Lehet azt gondolja, nem vagyok őszinte ember, de higgye el, a nőknek kell az ámítás, kellenek a szép szavak.A nők igénylik, hogy elbűvöljük őket. Az. hogy vettem egy csokor rózsát, olyan prózai, nem is ér el vele igazi hatást az ember, de ha azt mondom, hogy neked varázsoltam…

– Magában egy Rodolfo veszett el! De nem akar inkább Houdini lenni?

– Mit ért ez alatt?

– Hogy eltűnhetne, barátom! Bár tudja mit? Inkább én varázsolom át magam a helyes kis vörös mellé!