Beszélgetés El Machoval (II. történet)

 

– Miért keresett meg?

– Mert benne van a szerződésemben, hogy bevállalok egy ilyen beszélgetést magával. Eljöttem, megtörtént. Szerintem ne is raboljuk egymás idejét fölöslegesen.

– Ennyi? Nem gondolja, hogy ha már itt van, beszélgethetnénk?

– Aztán meg elmegyünk együtt sörözni.  Csak vicceltem. Nem iszom. Akkor viszontlátásra!

– Várjon még! Hova menne még? Foglaljon helyet!

– Minek?

– Hogy beszélgessen velem!

– Ez valamilyen mánia magánál? Nem a haverom, minek beszélgessek magával?

– Szerintem profitálhat valamit ebből a beszélgetésből!

– Hát miért nem ezzel kezdte, hogy profitról van szó! Mekkora összegre gondol?

– Én a szellemi profitról beszélek. Foglaljon helyet! Ez a taktikája? Játssza a nemtörődömöt?

– Nincs ebben taktika. Ilyen vagyok. Nem hiszem, hogy szükségem lenne a maga véleményére vagy tanácsaira.

– Ezt csak gondolja, vagy legalább is azt állítja, hogy ezt gondolja.

– Miért? Maga szerint úgy nézek ki, mint akinek szüksége van rá? Attól, hogy most el kezdi túlkomplikálni a dolgot, hogy gondolja meg állítja, még nem lesz okosabb a szememben, de próbálkozhat. Nem bánom. Helyet foglalok. Egészségére!

– Akkor térjünk a lényegre. Miért vállalta el?

– Ezt a beszélgetést? Már mondtam. Benne van a szerződésemben.

– Én az interjúra gondolok, a magazinnál.

– Fizettek érte.

– És ez elég indok magának?

– Elég meggyőző összeget ajánlottak fel.

– Mióta zajlik ez a folyamat?

– A tárgyalások a magazinnal?

– Nem, tudja, hogy nem arra gondolok. A véd vár építése önbecsapási mechanizmusokból.

– Mi maga? Építési vállalkozó, hogy ilyeneket mond?

– Most például humorral próbálja tompítani a magának kellemetlen helyzetet.

– Baj, ha van humorérzékem?

– Nem, nem baj.

– Akkor jó. Kezdtem aggódni. Látja milyen feszült vagyok, egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni, amióta találkoztunk!

– Már megint élcelődik. Ám, legyen! Ha maga ezt akarja!

– Baj, hogy tudom, mit akarok?

– Nem, de valóban tudja?

– Hogy lehet ekkora marhaságot kérdezni! Már bocsánat! Miért lennék bizonytalan? Mert maga mindennap olyan emberekkel találkozik, akik bizonytalanok és szoronganak? Az a maga problémája, nem az enyém! Miért ezt a hivatást választotta? Nem tudta, hogy mivel jár?

– Inkább beszéljünk önről!

– Beszéljünk! Kedvenc témám. Hogy találta el?

– Tudja szakmai rutin, több mint 20 év tapasztalata van a hátam mögött.

– Nem lehet túl nagy tapasztalat, ha ekkora hát mögött is elfér.

– Támad? Ennyire szorong?

– Én nem. Kényelmes fotel, elférek benne, köszönöm. Csak kimondom, amit gondolok.

– Miközben szerepet játszik.

– Látom, elolvasta az interjút. Helyes. Remélem, sokat tanult belőle.

– Őszintén szólva nem túl sok újat mondott. tudja elég sok mindent tapasztaltam már. Nap mint nap találkozom emberekkel, akik mindenféle neurotikus problémákkal küzdenek.

– Olyanom nekem is van. Öt vagy hat.

– Valóban?

– Persze. fogyasztói társadalomban élünk, nem tudta? Minél több van valamiből, annál jobb. Csak vicceltem. Nincsen nekem semmi bajom.

– Tudja, hogy a tagadás a zavaró érzések, impulzusok, vágyak jelentéktelenítése és aktív kiutasítása a tudatból?

– Na, ezt szépen betanulta. Hányadik oldalról idéz?

– Nézze, élcelődés helyett talán beszélgethetnénk is. Vagy ennyire tart tőlem?

– Mitől? Hogy megver? Vagy azt mondja: Hú! És én megijedek. Hagyjon már! Kérdezzen értelmeset, ha értelmes választ akar kapni!

– Rendben.  Alfahímnek tartja magát?

– Ne már! Maga is ezzel jön? Nem akarja felsorolni a görög ábécét, ugye? Hagyjanak már ezzel az alfázással! Férfi vagyok, olyan, amilyen. Nekem így jó, ahogy vagyok.

– És nem érzi úgy, hogy valami gáz van?

– Nem, de be van dugulva az orrom. Nem túl macsós, de én is emberből vagyok!

– Úgy értem a viselkedésével. a gesztusai erről árulkodnak. A járása, a testtartása.

– Irigyli? Megtanítsam rá? Az jobb, ahogy maga mutatja, hogy olyan laza, majd leesik a székről, közben meg a haját babrálja, Azt hiszi, nekem nincs szemem? Csak én nem fárasztom se magamat, se másokat ilyen hülyeségekkel. Jobb, ha feladja. Nincs ennek a beszélgetésnek semmi értelme!

– Mert nem hajlandó megnyílni.

– Nem vagyok ajtó! De kinyithat a nimbuszkulcsával! Az magának is van! Vegyen rá, hogy beszéljek! Azért ült az egyetemen annyi évig! Látja, nekem nincs diplomám, mégsem tud velem mit kezdeni! Nem ezen múlik. Meg a mesterkélt okoskodásain. Magát az egyetem tanította, engem az élet. Közhely, de igaz. Én is tudok idegen szavakat használni meg ostobaságokat beszélni, de minek? Vagy a csajok erre is buknak? Bármelyiket megszerzem a maga orra előtt!

– Akár a riporterhölgyet is?

– Történelem. Nagyobb tétet nevezzen meg!

– Nézze, lejárt az időnk! Az asszisztensem majd kikíséri.

– Remélem, csinos.

 

 

 

You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.