Téli történet

no images were found

 

Hideg téli este volt. Csendes és nyugodt, amilyenek csak a falusi esték tudnak lenni. A hó makacs kitartással már órák óta hullott, az utcákon senki sem járt. Hirtelen egy ajtó csapódott valahol. Erősen, indulattal zárhatta be valaki. Aztán újra csend lett. Az egyik ház folyosóján egy középkorú férfi toporgott feszülten és tanácstalanul.  Egészen a fal mellé húzódott, hogy az előszoba keskeny ablakaiból ne lehessen látni az alakját. Azt akarta, hogy odabent elhiggyék, tényleg elment, magára hagyta az odabent lévőt. Majdnem nagyot sóhajtott, majdnem elárulta magát. De nem lehet. Még a lélegzetét is visszafojtotta. Érezte, sejtette, hogy valaki bent, a túlsó oldalon ugyanolyan feszülten figyel, mint ahogy ő hallgat.

Igaza volt. Az ablakban egy négy éves forma kislány térdepelt – vékonyka, sápadt – arcát a hideg üveghez szorította, úgy figyelt, de nem látott, nem hallott semmit. Néhány perccel ezelőtt hallotta becsapódni a bejárati ajtót, azóta a folyosó üres és néma. Úgy látszik, az apukája elment, itt hagyta őt egyedül. És akkor mi lesz vele?  Könnyek gyűltek a szemébe, aztán megrázta a fejét. Nem, az ő apukája nem mehetett el, mert szereti, nagyon szereti őt, és úgy hívja, hogy édes kis bogaram. És azért sem tehet ilyet, mert akkor ő egyedül maradna. Az anyukáját már így is hosszú ideje nem látta. Az apukája azt mondta, hogy anyu kórházban van, mert beteg. És a kórházba csak apa mehet be látogatni, kicsi gyerekek nem. És ő még kicsi. Ezért sem hagyhatják magára. Újra hallgatózni kezdett, hátha mégis csak kint van az édesapja. Legalább egyet köhintene!

Az édesapja közben odakint kezdett megnyugodni. Hogy feszültségét levezesse, rágyújtott egy cigarettára. Mindenféle gondolatok kavarogtak a fejében.

Már megbánta, hogy olyan indulatos volt az előbb, de olyan nehéz ezt a helyzetet elviselni, s ahogy telnek a hetek, hónapok, egyre nehezebb. Már lassan féléve, hogy a felesége a kórházba került, azóta ráhárult minden. S ahogy múlik az idő, a kicsi is egyre nyűgösebb, türelmetlenebb. Vajon mihez kezdhet most bent, egyedül.  Meg kellene néznie. Ekkor tompa zajt hallott.

A kislány leszállt az ablakból, de még tétovázott, nem merte kinyitni: Mi lesz, ha mégsem találja a folyosón? Mi lesz, ha elküldi magától? Végül mégis csak kikukucskált:

– Apu, nem fázol ebben a hidegben?

A férfi az ajtó felé fordult:

– Azonnal bemegyek, kisbogaram!

– Apu! Ha megígérem, hogy jó leszek, és többé nem teszek ilyet, akkor bejössz?

A férfi könnyeivel küszködött, komoly arcot igyekezett vágni: – Irány a fürdőszoba kisasszony! Már régen az ágyban volna a helyed!

You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.