Levél a szerkesztőnek

 

 

 

Tisztelt Szerkesztőség!

Szeretném leszögezni: nem vagyok írogatós típus, de “El Macho” című írásuk, melyet némi kétkedéssel és kíváncsisággal kezdtem el olvasni, írásra ösztönöz. És ez nem feltétlenül dicséret az Önök számára.

Mindenekelőtt legyünk tisztában a használt fogalmakkal:

Alfa-hím – úgy gondolom, akik ilyennek láttatják magukat, azok erős önértékelési problémával küzdenek.

Macsó csak a lányok fantáziájában létezik, nem férfitípus, inkább külön faj – hangsúlyozom: képzeletbeli. Miről álmodik a lány – kategória.

Az igazi férfi, aki mindenkor és minden körülmények között tiszteli önmagát és másokat. Közhely, de igaz.

Mindenki hímnemű, akit az anya adott szervekkel ellátva szült, de férfinek lenni isteni adottság…

Hogy én hol állok a férfiak csatárláncában? Vagy táplálékláncában? Erről a beosztottaim tudnának nyilatkozni. De az erősebb mindig észreveszi a másikon a gyengeség jeleit – a félelemnek is szaga van -, és lelki-furdalás nélkül rátámad. Ez a vadon törvénye. És higgye el, kevesen feltételezik azt, hogy lelkem mélyén egy plüss cica lapul.

Én úgy gondolom, csak egy hajszál választja el a vezérhímeket és a lúzereket. Mindketten sebezhetőek, de a lúzerek magányosan nyalogatják sebeiket, míg egy igazi férfi mindig talál valakit, aki megvigasztalja.

Persze, nem mindegy, hogy kit talál az ember. Az emberek többsége kedveli az együgyűeket, könnyű őket manipulálni, irányítani – már elnézést -, kihasználni. De én nem szeretem a buta nőket. Minek tartsak otthon egy kacsacsőrű emlőst? Csak a baj van vele. Etetni kell, gondozni. Ezért a kissé durva megjegyzésért elnézést kérek minden állatbaráttól! Bocsánat!

És természetesen nem mindegy, mi motiválja a férfit és a nőt egy kapcsolatban. Őszintén megmosolyogtatott a kérdés: Hisz Ön az igaz szerelemben? Én feltétel nélkül. Ezért van három “C” osztályos autóm. Tudja, minden kapcsolat elején elmondják, hogy én vagyok a legértékesebb é s legjobb, amit kaphattak a világon. A végén? Én vagyok a leghitványabb és legértéktelenebb tapasztalat. És ha pénzemet akarja! Hadd vigye! Ha ez teszi boldoggá! Csak az ilyen ne hisztizzen, hogy úgy bánok vele, mint egy… Ugye, tudja, mire gondolok.

Én nem szeretem a hisztit, a kicsinyes vagdalkozást. A méltó bosszú már más lapra tartozik. a hogy az ókori rómaik mondták: a bosszú a fájdalom vallomása.  Az ilyet felnőttként kell kezelni. ebben nincs semmi elítélendő.

Az is érdekes kérdés, vannak- e trükkjeink, csajozós szövegeink. Elárulom az én legbiztosabb trükkömet: hagyom, hogy elcsábítsanak.

Általában keveset beszélek, inkább csak mosolygok. De már dolgozom néhány szédítő szövegen. Ön hogy reagálna ezekre: Ha nem lennének karjaid, azt hinném, te vagy a milói Vénusz. Bár korodat tekintve inkább a willendorfi lelet. Vagy. Tudom, hogy nem vagyok túl helyes fickó, de úgysem áll szóba veled a kutya se…

Remélem, hogy levelem segít az igazi férfi kérdéskörét tisztábban látni, és közlésével emelkedni fog példányszámuk.

Tisztelettel:

A Férfi

 

 

 

 

You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.