Autogram

no images were found


Alig néhány percet kellett várnia, hogy találkozhassanak.  Már csak néhány percet. Egyedül volt a szobában. Leült az egyik székre, kézbe vette az egyik újságot, aztán visszatette az asztalra.  Felállt, türelmetlenül járkálni kezdett. Igazából nem is értette magát, hogy miért ennyire nyugtalan. Végtére is semmi rendkívüli nem fog történni. Találkozhat valakivel, akit eddig még nem ismert. Legalábbis személyesen még nem. Talán arra is lesz lehetősége, hogy néhány szót szóljon hozzá, hogy elmondja, mennyire fontos neki ez az alkalom, hogy megismerheti azt az embert, akit közel húsz éve ismer egy kicsit más módon. Közben felnőtt, kicsit meg is öregedett talán, de a zene és az érzés ugyanaz maradt. A haját és a ruháját igazgatta. Sok mindent nem tudott vele kezdeni. Olyan volt, amilyen volt. Úgy sem ez számít. Sokkal inkább, ahogy viselkedik majd, amit mondani fog. De mit is fog mondani? Például azt, hogy: „Nagyon örülök, hogy megismerhettem, művész úr. Nem, a művész úr, az nem kell. Nagyon örülök, hogy megismerhettem. Olyan formális, üres és semmitmondó. Hogyan is kezdje, hogy szólítsa meg? Először is bemutatkozik, és kezet nyújt. Természetesen és határozottan, ahogy szokott. Aztán majd csak az eszébe fog jutni valami. Örülök, hogy megismerhettem. Legalább ezerszer hallhatta már. Vagy még többször.

Bár mennyire is őszintén gondolja, olyan nevetségesen hangzik. És legalább ennyien azt is elmondhatták már neki, hogy mennyire szeretik a dalait, hogy milyen sokat jelent a számukra. Ennyire ostoba nem lehet, hogy semmi eredetit nem tud kitalálni. Éppen most, amikor annyira fontos volna. Mikor lesz újra lehetősége arra, hogy találkozhasson és beszélhessen vele? Soha az életben! Biztos az eszébe fog jutni valami. Muszáj. Csak egy kicsit meg kellene nyugodnia. Igen, csak természetesen, csak nyugodtan. Semmi rossz nem történhet vele. Azon kívül, hogy ostobán és nevetségesen fog viselkedni. Még szerencse, hogy ezt a hibát csak nagyon ritkán szokott elkövetni. Egyébként is azt mondják, hogy nagyon intelligens és szellemes. Miért lenne éppen most ostoba…”

– Elnézést, kérem. Nem akarom zavarni, látom, nagyon elgondolkozott. Már harmadjára szólok önhöz, de eddig meg sem hallott. Velem szeretne beszélni, igaz? Jól tudom? Remélem, nem várattam meg nagyon.

– Nem, nem, azaz… Én csak… Tudja, én sem akarom önt zavarni. Nem is tudom, mit mondjak. Persze, nagyon örülök, hogy találkoztunk. Igazán. Higgye el, én csak szerettem volna, ha. Én… Nem is tudom… Most biztosan azt gondolja… Azt hiszem… Azt hiszem, jobb lesz, ha megyek…

 

You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.