A lány, aki sosem indult útnak

 

– Helló! Gyere csak be! Itt vagyok a konyhában! Mindjárt arrébb pakolom a cuccost és akkor le tudsz ülni. Mindjárt végzek, csak összedobok valamit gyorsan a gyerkőcöknek! Most még anyámnál vannak, ilyenkor nyugisabb, de hatra megyek értük. Mármint estre hatra. Egyébként hány óra? Basszus! Már 11? Amúgy mi újság?

– Semmi különös, csak gondoltam…

– Bocsi, de csörög a telóm, ezt muszáj felvennem!

– Semmi baj!

– Na, mondja, mi a gondja! Te most szívatod az agyamat, vagy ez komoly? Egyébként muszáj neked mindig problémát generálnod? Problémát! Problémahegyeket! Na, mondd, hallgatlak! Csak ne stresszelj, kérlek! Tudod, az idegesség meg a szorongás nem vezet semmi jóra. Már mondtam neked, a szervezet a félelem hatására adrenalint termel. Így készül fel a menekülésre. De ha nem történik menekülés és a folyamatos készenléti állapot fenntartása kimeríti a szervezetet, felborítja az anyagcserét, odavágja az inzulint és az összes hormont. Fáradt, nyamvad enervált, szétszórt, éhes dagadt leszel. És cukorbeteg.

Ja, ja, én kurva jól tudok vigasztalni. De figyelj, ez tényleg nem játék!  Hagyd a francba az egészet! Figyelj, most le kell tennem, mert odaég a kaja, és az nagy szívás lenne. Majd később még csörögj rám. Szia! Szia!

– Bocsi, de a barátnőmnek már megint világfájdalma van! Hogy melyiknek? Valinak. Meg mindegyiknek! És mind engem hív fel! Mindegy. De akkor is! Én a barátjának úgy megadnám az ívet, hogy olvashatná a Göncöl-szekér alvázszámát! De Vali nem ilyen. Hagyjuk! Inkább szívjunk el egy cigit! Az az igazság, hogy rohadt fáradt is vagyok.  Alig aludtam valamit. A nyakam is fáj. Úgy szar az egész, ahogy van! Ú, basszus, ez is majdnem odaégett!

– És a bőrönd?

– Milyen bőrönd?

– Hát az a régi, kopottas a folyosón.

– Ja, csak gondoltam elruccanunk valahova a hétvégére a gyerkőcökkel. Annyira elegem van már itt mindenből! Kell egy kis kikapcs.

– Dánia? Izland?

– Egy francokat! A Mátrába megyünk rokonokhoz.  Végül is tök szép hely! Tudtad, hogy a Mátra fő tömegét a középső miocén  piroxénandezitből és andezittufaból álló több száz méter vastagréteg vulkáni kőzet adja?  A miocén korban kialakult elsődleges vulkáni formák a pliocénra lepusztultak.

– Izgalmasan hangzik…

– Ja, el tudom képzelni. de nem baj, hogy nem érdekel. a gáz az, hogy azok sem értik, akiknek kellene.

– És milyen a fősuli?

– Nekem nem probléma.  Bocsi, de ezt megint fel kell vennem. Őrület, mi van itt ma!

– Helló! Na, mi újság? És már végeztél? Figyelj, most lett kész a kaja, úgyhogy el tudok menni. Negyedóra múlva ott vagyok.

– Nem gond, ha most elugrunk a húgomért? A kocsiban is lehet dumálni, meg közben beugrom a bankba is, ha nem gond, valamit el kell intéznem. Hazavisszük hugit és jövünk is vissza. Aztán elkezdhetünk melózni a honlapon, azért jöttél…

– A francba, ez a bőrönd! Várj, beviszem a nappaliba! Hagyjad csak! Nem kell segíteni! Na, mehetünk! Szép ez a mai nap! Gyenge kezdés után erős visszaesés! Rohangálok ide-oda, mint egy töketlen! A hajamat majd elhagyom! Azért ez elég gáz, nem?

– És most hova is megyünk?

– Vikiért a kórházba.

– Az húsz kilométer!  Azt mondtad, negyedóra múlva ott leszünk.

– Legfeljebb késünk néhány percet. Nem gáz. A tesóm ismer már! Várj csak! Ismered ezt a zenét! Kurva jó! Hallgasd csak! Egyébként nem vagy éhes? Visszafelé beugorhatnánk a kínaiba.

– De most főztél!

– Ja, az jó lesz vacsorára, mire mindenki otthon lesz. Nem téma. Meséltem már, mi volt tegnap?

Mindegy. Majd később elmondom. Egy kissé bonyolult.  De az a pasi, hát nem igaz! Leállt okoskodni. De én helyére tettem. Ismersz. Nem vagyok szívbajos!

– Hát a süttői márvány.

– Aha, evidens.

– De én felhomályosítottam, hogy az nem márvány, hanem mészkő. Vörös mészkő.

– Szóval megvilágosodott, mint Buddha. Most már új dimenziók nyíltak meg az életében.

– Ó, ez a nyomorék! Hát nem igaz! Minek az ilyen segge alá BMW! Bocsi, de ezek az újgazdag pöcsök mindig felcseszik az agyamat! Agyat növesztene inkább! Hol tartottunk?

– A süttői márványnál, ami mészkő.

– Pontosan. Egyszerű ez, mint a buborékfújás! Erről jut eszembe! Még a srácoknak is venni kell valamit. Megígértem. Nem baj, majd beugrunk a könyvesboltba, ha nem gond. És van egy jó turi is, oda is benézhetnénk! Ha már egyszer úton vagyunk…

– O.K. Én ráérek.

– Egyébként azt hallottad, mi történt Ágival? Bocsi, de megint csörög a telóm!

– Na, mi a pálya? Ne már! Még mindig ezzel szenvedsz? Te normális vagy? És hol? És elárulnád minek? Ne csináld már! Felnőtt férfi vagy, vagy mi a tököm! Hogy viselkedhetsz így? Kit érdekel, mit mond az anyád! Gondolkozzál már! Azért van agyad! És higgadj már le! Így nem lehet egy kapcsolatot kezelni! Figyelj! Gondold át, nyugodj le, és később még beszélünk! Na, csá!

– Bocsi, csak az unokaöcsém szenved megint. Á, ott is van Viki!

– Bocsi, ugye nem vártál ránk sokat?

– Á, alig tíz percet, pluszban. Az még belefér.

– Egyébként minden rendben?

– Ja, negatívak a leletek! Minden okés.

– Tudod, Szilvinek volt egy bakteriális fertőzése.  Csak az a gáz, hogy beszedettek vele egy csomó antibiotikumot. az odáig rendben, hogy baktericid hatás vagy bakteriosztatikus hatásuk van…

– Hogy mi bajod van?

– Ja, van, amelyik elpusztítja a bacit, van amelyik a szaporodásukat gátolja.

– Megkönnyebbülve hallom.

– Tudtam én. De az a lényeg, hogy szétcseszik az immunrendszert, pedig az egyed már megszületésekor négy genetikusan meghatározott immunológiai adottságot hordoz. Tudnék mesélni a limfocitákról meg fagocitákról. a sok okos anyuka meg tömi a gyerekbe az antibiotikumot. Pedig azok aztán rendesen haza tudják vágni az embert. Viki már csak tudja.

– Ja, tapasztalom. Egyébként hogy állsz a hétvégéhez? Jösztök velünk Józsiékhoz?

– Józsiékhoz? Mert itthon vannak? Ő is rokon…

– Aha, tegnap jöttek meg Ausztriából. Itthon lesznek 2 hétig.

– Akkor megyünk! Egyértelmű!

– De nem a Mátrába mentek?

– Majd legközelebb. Nem gond. Majd telefonálok, hogy közbejött valami.

– És a bőrönd?

– Visszarakom. Nem gáz. No, csajok! Kínai?

 

You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can skip to the end and leave a response. Pinging is currently not allowed.
2 hozzászólás
  1. Johannes Skov says:

    Awesome! The literature is not up my street, but you’ve touched the girl on the raw. Upload the english version….please!!

  2. Egyelfogultjóbarát˙(; says:

    Pontos karakterrajz, alaposan a tolladra tűzted a figurát! 😛 A műveltség és tájékozottság sok útra elvisz, amit papírra nyomtak, de tényleges, hús-vér tapasztalatot csak akkor szerzel, ha elhagyod a bázist. A legjobb dolgok a kényelmi zónánkon kívül várnak ránk. 🙂 De akármilyen mosolytfakasztóan, intrikusan is ragadtad meg, nem biztos örülnék, ha jómagam viszontlátnám valamely írásodban! Figyelmeztetlek, hogy bosszúálló némber is tudok lenni! 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.