Erdő mélyén mesegomba

elrejtőzik puha lombba,

puha lombba, lágy avarba,

tölgyfalevél betakarja.

Ott kuporog észrevétlen

Avarsátor rejtekében.

Ámha csillagharang csendül,

Kalapkája hármat perdül,

Egyet balra, kettőt jobbra,

S nőni kezd a mesegomba.

Egyre feljebb nyújtózkodik,

szálfenyőbe kapaszkodik.

Mesét rejtő kalapjára

támaszkodik tölgyfa válla.

Mesél minden kismadárnak,

mezőn termő vadvirágnak,

figyeli őt a kis patak,

erdő mélyén lakó vadak,

hallgatja az esti szellő,

arra tévedt vándor felhő…

Virradatkor újra mozdul,

Nagy kalapja hármat fordul:

kettőt balra, egyet jobbra,

visszabújik puha lombba,

puha lombba, lágy avarba,

tölgyfa levél betakarja.

Avarsátor rejtekében

Ott kuporog észrevétlen.