Novelláimról

Novellapróbálkozásaim eredeti összefoglaló címe: Arcvonások.

Vannak, amelyeknek a körvonalai élesek és tiszták, másoké bizonytalanok, elmosódottak, felidézésükkor meg-megtorpanok, eltöprengek, milyenek is voltak pontosan. Arcok, emberek, akik részeivé váltak az életemnek, hiszen a velük való találkozás valamilyen mélységig megérintett, hatással voltak rám személyiségük, gondolkodásmódjuk révén. Vonzottak, taszítottak, példát adtak, esetleg élő jelként figyelmeztettek, mit próbáljak elkerülni az életben. Vagy csak egyszerűen érdekesnek, figyelemreméltónak – újabb közhellyel élve – egyéniségnek találtam őket – azaz kicsit mások, mint az átlag. Már ha van átlagember. Felnőtteknél sohasem lehet tudni, velük kapcsolatban mindig kicsit bizonytalan vagyok.

Az viszont tagadhatatlan: „novelláim” szereplői így vagy úgy fontossá váltak számomra, másképpen nem őrizte volna meg alakjukat, gesztusaikat, hangjukat és szavaikat a múló idő dacára az emlékezet. Emlékeik olyanok, mint az ujjlenyomatok, őrző és árulkodó jelek egyben, csak egy kicsit nehezebben eltüntethetők. És attól tartok, ha sikerülne is megszabadulnom néhány ember és találkozás nyomasztó emlékétől, megfosztanám magam attól a dologtól, amit tapasztalatnak szokás nevezni, illetve a tapasztalataim lelki lecsapódásaitól. Ráadásul abban sem vagyok egészen biztos, hogy szeretnék és tudnék a „csak a szépre emlékezem” mámorában élni, és abban sem, hogy ez egészséges állapot volna-e.          

Meglehet, sőt egészen biztos, hogy ezek a portrék nem egészen valósághűek és hitelesek.  Néha szebbek és lágyabb rajzolatúak a valódi arcnál, néha komorabb árnyalatúak, néha a groteszk határáig abszurdak, hisz minden tükör – így az én emlékezetem és képzeletem is – torzíthat vagy csalhat egy kicsit. Mondhatni, hogy ez a tükrök joga és kötelessége egyben.

Azzal is tisztában vagyok, hogy ezek az erősen „szubjektív” portrék nem finoman és precízen kidolgozott, tökéletes műremekek, hanem egy gyakorlatlan, néha kicsit bizonytalan kéz munkái – írói szándék szerint pedig a lényeget megragadni akaró ceruzarajzok, vázlatok, már amennyiben van az emberi személyiségnek lényege…

 

 

 

 

You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.