Plasztik szamuráj

Posted by: Limyin
24
ápr

Közismertebb nevén: papírkutya.

De maradjunk a plasztik szamuráj elnevezésnél, mert így feltehetem a kérdést.

 

 

Csak nem ő az ólomkatona huszonegyedik századi változata?

Az ólomkatonának, amelyik féllábon is rendíthetetlenül állt, amelyik viszontagságos utazása után bukkant fel újra a nagy hal gyomrából, és a táncosnő iránti szerelme pusztulásával sem múlt el –  az emésztő tűzben ólomszívvé zsugorodott a katonaalak.

És mi van plasztik figuránkkal? Műanyag. Vagy mű anyag, tehát olyan, mintha… de mégsem olyan. Inkább valamilyennek látszik.

Ez a közös vonása a rendíthetetlen ólomkatonával. Ő is valamilyennek látszott: csonkának, selejtesnek. Aztán kiderült róla, legény a talpán, féltalpon is.

Ezzel szemben plasztik harcosunk bátornak, hősiesnek tűnhet, de nem az igazi.

Pedig ehhez kell a legnagyobb bátorság: igazinak lenni.

Vállalni önmagunkat – legalább önmagunk előtt. De könnyebb eljátszani az okosat, az erőset, a bátrat, a nagylelkűt, a megmentőt, az önfeláldozót, a higgadtat, a felnőttet. És a többiek nem veszik észre? Ha egy kisgyerek felveszi apuka vagy anyuka cipőjét, hogy nagynak látszódjon – aranyos. Ha egy felnőtt “pózerkedik” – szánalmas és nevetséges. Ahogy egy ismerősöm mondta, plasztik szamuráj plasztik karddal a Barbie világban. Mert neki nem jár kecses táncosnő, csak plasztik pár.