Kell egy barát

Nem veszíthetsz el: nem vagyok a pénztárcád, a táskád vagy a mobiltelefonod. Nem vagyok a tiéd, csak hozzád tartozom. Mégsem tartozom neked semmivel, és te sem nekem. Nincs kötelezettség, kiegyenlítendő számla. Mégis adunk egymásnak: időt. törődést. erőt. mosolyt, ölelést. És ez által gazdagszunk. Egymással, egymás révén. Tanítjuk egymást, tanulságul szolgálunk egymásnak, de elmarad a kioktatás. Nincs fölény, sem előny. És mégis érdemes megtartanunk, életben tartanunk a kapcsolatot. Mindent, ami összekapcsol.

Mert összetartozunk, míg összetartunk, amíg értjük és érezzük, dolgunk van egymással. Ez nem feladat vagy kötelesség, inkább lehetőség. Nem feladat, mégis felelősség, mert felvállaltuk, kimondatlanul. Nem kötelesség, de kötődés, kötelék. Erős, megtart, mindkettőnket. És mindig az erősebb tart meg, felemel.

Összetartozunk, de nem egy a sorsunk, nem egy úton járunk, és nem is lépünk mindig egyszerre. De néha találkozunk, mert fontos, hogy találkozzunk. Nem azért, mert illik, nem azért, mert muszáj, nem azért, hogy letudjuk. Azért, mert kell a találkozás, érzem és érzed – legbelül.

Nem vagyunk jobbak vagy többek egymásnál, csak mások, és mégis összeillők. Mégis rokonok. Sorsban, jellemben, érzésben, gondolatokban.

Megértjük egymást, és ha nem értesz egyet velem, sem ítélkezel. Nincs “Én megmondtam…”, “Én tudtam, hogy ez lesz…” Ha fejcsóválva is, de felsegítesz. Ezért vagy a barátom.