Kell egy csapat…

Ha gyorsan akarsz haladni, menj egyedül. Ha messzire akarsz eljutni, menjetek együtt.

Gyerekkoromban mindig azt ismételgettem dacosan: Hagyjál! Tudom egyedül is!
Azóta két nagyon fontos dolgot tanultam meg. Az egyik az, hogy valóban tudom egyedül –  élni az életem: képes vagyok talpon maradni, sikereket elérni, kudarcokat megszenvedni és továbblépni, küzdeni és feladni, ha értelmét veszti a dolog. Hiszek önmagamban, és már nem hajtogatom: Tudom egyedül is. Azoknak, akik ismernek, akik látnak és látni akarnak, ez nyilvánvaló – így önmagam számára is.

A másik nagyon fontos lecke, amit megtanultam: hogy csapatban játszani jó. Folyton egyedül vinni a labdát és az élet terheit fárasztó és unalmas tud lenni. A csapatjáték nagy adok-kapok és nemcsak a pályán.

Csapatban játszani felelősség és megtiszteltetés. Nagy lecke. Akárcsak a játék.
Belépni egy csapatba azt jelenti, feladod az egyéniséged részét. Belépni egy csapatba azt jelenti, másokkal több lehetsz, mint egyedül.
A csapat számomra harmónia, összetartozás, összetartás, megosztás, de nem megosztottság: közös a cél, a küzdelem, a kitartás, a siker és a bukás.
Ha úgy érzed, hogy kell egy csapat, meg fogod találni a tiedet! Nem szükségesek nagy tervek, nagy álmok – csak a vágy, hogy a csapat része lehess! A többi majd kialakul. Élvezd a játékot, öleld át a társaidat örömödben, segítsétek fel egymást a földről, kerüljétek a gáncsoskodókat, ne hallgassatok az ellendrukkerekre, legyetek hálások minden biztatásért, és soha nem lesztek kispályások!

You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.