Katica

 

 

Katica, a kisbogár

bánatosan sírdogál.

Mikor ő született éppen,

a pöttyfestő favödrében

nem maradt már több pöttyfesték

  • vödör alját bárhogy lesték -,

nem jutott neki már több,

csak három pöttömnyi pötty.

 

Katicáknál furcsa látvány,

három csöpp pötty volt csak szárnyán.

Ezért szegény kisbogár

bánatosan sírdogál.

 

Egy pillangó repül arra,

gondját hallva vigasztalja.

Megsajnálja a kis árvát,

nézegeti saját szárnyát.

 

Nyel egy nagyot, hümmög hatot:

  • Hmm, ha pötty kell, én is adok! –

szól és lebben aranyszárnya:

arany csöpp hull Katicára.

 

Arra pördül egy falevél:

– Éppen erre sodort a szél.

Hallottam ám, mit meséltél,

hogy épp hét pöttyöt szeretnél!

 

Egyet én is adhatok,

Válassz bátran egy nagyot!

Így lesz az ötödik rozsdamarta –

kicsit vörös, kicsit barna.

 

Odapattan szöcske mester:

  • Festek én is, ha csak ez kell!

Kövér pöttyöt pingál gyorsan,

Továbbugrik: – Itt se voltam!

 

-Igazán szép lett a szárnyam,

ennyi jót én nem is vártam,

de csak hatpöttyű vagyok.

Még egyet hol kaphatok?-

 

Szól a kis Katica halkan.

-Van épp elég, nézd csak, rajtam!

Messziről, az avar alól

Mesegomba így válaszol.

 

A kis Katica szárnyát

Mező szerte megcsodálják:

Három pötty fekete rajta,

a többit ajándékba kapta.

 

A negyedik aranysárga,

mint a kis pillangó szárnya.

Az ötödik rozsdamarta,

kicsit vörös, kicsit barna.

A hatodik égszínkék,

szöcske mester messze rég,

és a hetedik a szárnyán

tündököl, mint a szivárvány.