Hát mid van neked? Otthonlapod?

Már négy éve, hogy ezt a kérdést – tréfálkozva – feltette nekem az El Macho novellák múzsája.
Van bizony! Elvégre “azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”, és az én írásaimnak a limytaltkiadas az otthona. Egy hely, ahol minden kicsit én vagyok: a versek, a novellák, a bejegyzések, a gondolatok, vélemények, az irónia, – az írások mögött húzódó élmények, emlékek, tapasztalások.

Vannak, akik elolvassák, fantáziát látnak bennük. Hálás vagyok minden véleményért, dicséretért, mindenki figyelméért és szeretetéért.
Természetesen vannak, akik kritizálnak. Megkérdezik, miért nem csinálok valami hasznos dolgot? Komolyan azt hiszed, hogy ez érdekel valakit? Esetleg figyelmeztetnek, hogy ebből nem lehet megélni. Néha azt mondják: de jó neked, hogy ilyesmire van időd! Ilyet én is tudnék, csak nem töltöm vele az időt! És a nagy kedvencem: Inkább keresnél magadnak valami rendes embert!
Ilyenkor csak mosolygom, nem magyarázkodom. Valószínűleg soha nem leszek annyira “felnőtt és komoly”, hogy csak a megélhetésre koncentráljak, és amíg örömet szerez, feltölt vagy éppen könnyít a lelkemen az írás, írni fogok. Időt mindenki arra szán, szakít, amire szeretne. A rendes emberről pedig inkább nem nyilatkozom. 🙂

Az elmúlt négy év alatt folyamatosan gazdagodott a honlap, és így lesz ez a jövőben is. A stílus és az értékrend marad “limytalt” – kinek furcsa, kinek különleges, mint “mesehősöm” a pöttyös zokni.

 

 

 

You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.