Fenn és lenn – Csobogó – Erdőben

 

 Fenn és lenn 

Lakni – fenn a magas égen,

Lenn, a patak víztükrében,

Fenn, a fényes szivárványban,

Lenn, a virág illatában,

Fenn, az odvas tölgyfa ágán,

Lenn, a ringó búza szárán,

Fenn, a madár énekében,

Lenn, a frissen sült kenyérben, –

Nem tud más: csak a napsugár.

 

 

 

Csobogó 

Locsi-fecsi kicsi patak

sose’ pihen, messze szalad.

Azt csobogja, sok a dolga,

tiszta vizét messze hordja.

 

Hallgatag fák között bújik,

mohos sziklák között kúszik,

kövek között bukfencel,

 versenyt futna bárkivel.

Vize hol gyöngyözve hullik,

hol szelíden fodrozódik,

hol csillogva csordogál,

mint a fátyol, úgy szitál.

 

Locsi-fecsi kicsi patak

Erdön, mezön messze szalad,

Azt csobogja: jöjj velem!

Eljutva a nagy folyóhoz

karjai közt megpihen.

 

 

Erdőben

Lombos erdő: lombrengeteg, ágkorona,

Ágas bozót, odvas fatörzs, párnás moha,

Rozsdás avar, hajló páfrány – fák tövében,

Rejtelmes világ – átszitáló fényben.