Békanász

 

 

Békabánat, békagyász,

elmaradt a békanász.

 

Ajaj!  Bizony, brekeke!

A tökhintó feneke

egyet reccsent, egyet roppant,

békanép a sárba pottyant.

Sárba pottyant a menyasszony!

Jaj, hogy lehet így ö asszony!

Ág cibálta új ruháját,

Tüske tépte csipkefátylát,

melyet három éjen át

szőtt a szorgos pókcsalád.

sárba veszett fél topánja,

Csiga mester nagy munkája!

Hej, pedig a neves varga

maga szabta, maga varrta!

Béka Réka búsan brekeg:

Esküvőre így nem mehet!

Ruhája csúf, a fátyla oda,

Kinek kell most a lakoma?

Ó, micsoda balszerencse!

Nem gyógyír a békalencse,

 Légypecsenye, légysaláta…

Ki tud enni ily nagy gyászba’?

 

Béka Béla búsong szegény.

Ö lett volna a vőlegény.

Se feleség, se ebéd!

A bajból már épp elég.

Kétszeresen hoppon maradt

nem jut neki vigaszfalat.

Nagyot nyel csak éhomra:

elmaradt a „légyott”-ja…