A lófülű király

(walesi mese alapján írta: Sarkadi Emília Erzsébet)

 

Kerettörténet:

Hangok kintről: – Lapátfülű Lewellyn, a feje bent, a füle kint!  Lapátfülű…

Lewellyn (sírva beszalad a nagymamához): Nagymama! Nagymama! Már megint csúfolnak! Kérlek, varrj nekem egy sapkát! Nagyot és vastagot! Míg élek, le nem vetem! Engem ne csúfoljanak!

Nagymama: Ejnye, már! Csak nem akarsz olyan lenni, mint March király?

Lewellyn: March király?

Nagymama: Úgy ám, bizony! March, a lófülű király! Ejnye, hova is tettem azt a mesekönyvet. (Keresgél, leporolja a könyvet.) Íme, itt is van – édesapád kedvenc mesekönyve. Ülj csak ide mellém! Rögvest felolvasom! Csak tudnám, hova tettem a szemüvegemet!

Lewellyn: Hisz ott van, az orrodon, nagymama!

Nagymama: Köszönöm, kis unokám! Mi is lenne velem nélküled! (mesélni kezd)

Egyszer, valamikor réges-régen élt egy March nevű király. Vele élt a borbélya, a vénséges Eifion. Egy napon azonban Eifion megbetegedett, és hamarosan meg is halt. March király szívből szerette őt és bízott benne. A király sohasem volt túl vidám természetű, most azonban még szomorúbban teltek napjai. Magányosan élt kastélyába bezárkózva hűséges szolgájával, Ovénnel.

 

 

  1. jelenet – a királyi várban

Ovén: Felség! Mégsem gyászolhat örökké! Sok tennivalónk van!

March király: Miről beszélsz?

Ovén: Ideje megrendeznünk a tavasz ünnepét!

March király: Soha!

Ovén: De Felség! Már évek óta nem rendeztük meg!

March király: Nem értem, miért kellek én ehhez!

Ovén: Ismeri a szokást, jó uram. A szertartáson a király leveszi a koronáját, és leteszi egy kanca lába elé!

March király (fogait összeszorítva sziszegi): Nem vagyok hajlandó levenni a koronámat!

Ovén: De Felség! Meg kell tennie a népéért! Ha tovább késlekedünk, az országra éhség és nyomor vár! Elszárad a termés, elpusztulnak a fák, az állatok…

March király (fölényesen): Tavaly is ezt mondtad, mégsem történt semmi. Fölösleges pazarlás volna: az étel és ital, a zenészek…

Ovén (tétovázva): Hát…. meglehet…  ne keressek egy új borbélyt? Legalább nem lenne ennyire magányos felséged.

March király (legyintve): Jól van, hát legyen! Kerítsd elő a legjobb mestert! De ügyelj rá, hogy tudja tartani a száját!

 

 

Kerettörténet:

Nagymama: Így hát Ovén keresztül-kasul járta az országot, de olyan borbélyt, aki nemcsak ügyes kezű, de megbízható is lett volna, sehol nem talált – se széltében, se hosszában. Hazafele éppen Gutó borbély kunyhója mellett vezetett az útja, akinek nem más volt a vendége, mint Marwin, a varázsló.

Lewellyn: Egy igazi varázsló?

Nagymama: Wales földjének legnagyobb hatalmú varázslója!

 

  1. jelenet (Gutó kunyhója)

Marwin: Hátul még vághatsz belőle, Gutó. A tavasz ünnepére rövid haj dukál.

Gutó: Már ha valaha is megrendezik. A királynak a kanca lába elé kellene helyeznie a koronáját, de azt mindig a fején hordja.

Marwin: Biztos sok a munkád, Gutó.

Gutó: Munkám van is bőséggel, de alig csurran- cseppen valami. Ma délelőtt is itt járt a kovács, akinek 9 gyermeke van, Hát hogy fogadtam volna el tőle fizetséget? Ó, jut eszembe! Azt mesélte, hogy…. Ó, de megígértem neki, hogy tartom a számat, nem mondhatom el! De mindenki tudja, milyen pletykafészek vagyok. Minek mondta el, nem igaz? (A varázsló fülébe sutyorog.)

Marwin (nevetve): Még ilyet! De ne aggódj, megőrzöm a titkot. Mivel tartozom?

Gutó: Tudhatod, varázslóktól sohasem fogadok el pénzt.

Marwin: Micsoda bölcs gondolat. (Az ajtóból visszafordulva.) Nem hiába, te vagy a legjobb borbély a királyságban!

 

 

Nagymama: – Ovén Marwin szavait meghallva elgondolkodott: ” Ha ez a borbély jó a varázslónak, March király is biztosan elégedett lesz vele.” Ezért bekopogtatott a kunyhó ajtaján.

Ovén: Jól hallom, hogy te vagy Wales legjobb borbélya?

Gutó (meglepve): Azt mondják rólam, uram. Parancsol egy hajvágást?

Ovén: Én nem, de March király új borbélyt keres. Érdekel a dolog? Bőségesen meg fog jutalmazni, ha jó munkát végzel…

Gutó (fejét vakarva): Igen, persze, hogy érdekel.

Ovén: Nagyszerű! Akkor csomagolj, máris jössz velem a palotába, March király színe elé! Ne késlekedj, induljunk!

 

Kerettörténet

Lewellyn: Szegény Gutó! Nem lehetett nagyon boldog!

Nagymama: Mit tehetett mást, Gutó összepakolta minden felszerelését, és csendben bandukolt Ovén mellett. Nagy szerencse érte, ezután nem kellett aggódnia a mindennapi betevő falat miatt, beléphetett a királyi palotába, mégis aggodalmat érzett szívében. March király mogorván fogadta. Majd amikor kettesben maradtak, bereteszelte az ajtót és levette a koronáját:

 

 

  1. jelenet (a királyi várban)

 

Gutó: Ah….

March király: Rémes, ugye?

Gutó: Nem, felség! Dehogyis! Gyönyörű! Imádom a lovak fülét!

March krály: Ne gúnyolódj, borbély! Gyűlölöm ezt!  Inkább láss munkához! És jól vésd az eszedbe: amit most látsz, senkinek nem mondhatod el! Ha mégis, a fejeddel fizetsz érte!

Gutó: Ne aggódjon, felség! Szeretem a fejemet! Nagyon tudok titkot tartani.

March király (felé nyújtja a koronát): Esküdj meg a koronára, hogy senkinek nem árulod el a titkomat! Ha esküdet megszeged, a halál fia vagy, borbély!

Gutó (fejét lehajtva): Esküszöm.

 

 

Kerettörténet

Lewellyn: És mi történt aztán? Soha nem árulta el a titkot?

Nagymama: Gutónak jól ment sora a királyi udvarban, March király megkedvelte a fürge kezű legényt, már amennyire képes volt kedvelni bárkit is. Gutó azonban egyre búskomorabbá vált. A titok súlya alatt roskadozott lelke. Éjszakánként álmatlanul bolyongott a várkastély melletti mezőkön, erdőben.

  1. jelenet (mezőn)

Gutó: Egy szörnyű titkot őrzök, egy titkot, mely csak az enyém.

           És nem lehet társam a bajban, egy szót sem szólhatok én.

           Ha mégis átadnám titkom, várna a biztos halál.

           Mit tegyek? Ó, mondd, mit tegyek? Így élni nem tudok már! (leroskad a földre)

Marwin (ott terem) – Súgd meg a földnek! Az megőrzi a titkot! Súgd meg a földnek…. (el is tűnik)

Gutó (lehajol a földre, suttog): A királynak lófüle van! (megkönnyebbülve leszalad): A föld őrzi a titkom, és sohasem adja tovább!

 

Kerettörténet

Lewellyn: Irigylem Gutót! Nagyon boldog lehetett.

Nagymama: Igen, de Gutó boldogsága nem sokáig tartott. a királyságban pusztulás és éhínség ütötte fel a fejét. Az emberek panaszaikkal Gutóhoz fordultak.

 

 

  1. jelenet (a faluban)

Falubéliek: – Tegnap gyönyörűen zöldellt a vetés – mára kiszáradt az egész!

– Tegnap még virágba borultak az almafák – mára nincs lomb, csak puszta ág!

– A bárányok is mind betegek, nem adnak tejet a tehenek!

Gutó (tanácstalanul): Mit tehetnék én? Én csak egy egyszerű borbély vagyok!

Marwin: Beszélj a királlyal! Meg kell tartania a tavasz ünnepét! Egy kanca lába elé kell helyeznie a koronáját!

Gutó: A király soha nem veszi le a fejéről a koronáját!

Marwin: Meg kell tennie! Ha nem tartjuk meg az ünnepet, a királyságra pusztulás vár!

Falubeliek: Az istenért, Gutó! Mindnyájunk érdekében! Beszélj vele!

Gutó: jól van, meglátom, mit tehetek. De nem ígérek semmit! Tudjátok, milyen March király…

 

 

 

Kerettörténet

Nagymama: March király először szörnyű haragra gerjedt a kérés hallatán, de látván a hatalmas pusztulást az országában, beleegyezett, hogy tartsák meg a tavasz ünnepét. De a koronáját továbbra sem volt hajlandó levenni.  Elrendelte hát, gyűjtsék össze királysága népének összes vagyonát, hogy abból új koronát csináltasson, amit a kanca lába elé helyezhet. Így a tavasz ünnepe nem örömet, hanem még nagyobb bánatot és nyomorúságot hozott az országban.

Lewllyn: És a kanca nem vette észre a csalást?

Nagymama: Várj csak türelemmel, mindjárt elmesélem…

 

  1. jelenet (a vár előtt)

 

Gutó: – Mosolyogjatok! March király mindjárt itt lesz!

Falubéliek: – Hogy lehetnénk vidámak? March király elvette minden vagyonunkat!

March király (belépve): – Elérkezett végre a várva várt nap, gazdag lakomát készítettem nektek! És most a kanca lába elé helyezem koronámat. ( A másolatot a földre teszi)

Föld: March királynak lófüle van! March királynak lófüle van!

March király: Ez meg mi? (Gutó felé fordulva) Te elárultad a titkomat? Emlékszel az esküdre? Őrség! Vigyétek a tömlöcbe a hitvány szószegőt!

Gutó: Én nem mondtam el senkinek, Felség! Esküszöm! Csak a földnek! De a föld megőrzi a titkot!

Marwin előrelépve: Gutó igazat szól, a föld megőrzi, amit rábíznak. Hacsak nincs valami nyomós indoka arra, hogy mégis felfedje.

March király: És most miféle oka lehetett? Mire gondolsz, varázsló?

Marwin: Erre egyedül csak ön tudja a választ, felség!

March király: Óh! Óh, rá akartalak szedni benneteket egy hamis koronával! A föld azonban engem szedett rá. (Leveszi a koronát. Dermedt csend van.) – Miért nem kacagtok? Nézzetek rám!

Marwin: Miért nevetnénk, felség? Mi csak a királyt látjuk, akinek szüksége van a népére.

Mindenki: Úgy van! Úgy van!

March király: Gutó, olvasztasd be a hamis koronát, hadd kapja vissza mindenki a pénzét! A föld alaposan megleckéztetett. Hagyjuk hát, hogy a föld meghozza a termést!

Mindenki: Éljen!

 

 

Kerettörténet

Lewellyn: És itt a vége a mesének?

Nagymama: A mesének vége, de a mulatság talán a mai napig is tart March király várában. (becsukja a könyvet, átöleli az unokát)