Lájkod? Nem lájkod? Na lájkod!

Legádázabb ellenségeim sem nevezhetnek “like vadásznak”. Pontosabban nevezhetnek, csak nem lesz igazuk. Persze fontos kérdés: szeretnek-e az emberek vagy sem? Tetszik-e az, amit csinálok vagy gondolok? Bármennyire magabiztos vagyok, kell a megerősítés. De nem az udvariassági vagy a viszont kedvelés reményében tett gesztusok. Én is vágyom rá, hogy szeressenek, értékeljenek, figyeljenek rám! De ne csak formálisan, igazándiból! Ne a kirakatban! Húsvér ember vagyok, nem próbababa! Ha szeretni akarsz, meg kell ismerned! Ha ismersz, fogadj el olyannak, amilyen vagyok! Ha elfogadsz, segíts jobbá és többé lennem, de ne várd, hogy más legyek! Ha segítesz, engedd, hogy én is segítsek, ne légy konok és büszke! Ha elfogadod a [ ... ]

Ki vagyok én neked?

Egy név? Nevem több is van: hivatalos “címke”, születési “örökségem”, baráti becézés. Egy arc? Mindig változó – formálja az idő, az élet. Néha lágyabb rajzolatú, mosolygós, néha komor vagy fáradt. Egy hang? Egy hang, amely képes suttogni, dúdolni, nevetni, üvölteni, zokogni – mert a hangom is én vagyok. Egy emlék? Halvány vagy eleven? Lehet, csak egyetlen találkozás emlékét őrzöd, lehet évekét. De egyetlen találkozás hagyhat mélyebb nyomot, mint évek, hónapok. Lehetőség? Éltél vagy visszaéltél vele – esetleg legyintettél rá, elhessegetted magadtól, mert úgyse… Feladat? Kényszerből vállaltad vagy önként – nem mindegy! Mit jelentek neked? A nevem, az arcom, a hangom… Látsz vagy csak nézel? Nézd, szemeim mögött ott rejtőzik a [ ... ]

Számláló

“A bölcs az áldásait számolja, a bolond a problémáit.” Úgy tűnik, javíthatatlan vagyok. Az újabb kihívások mit sem változtattak “életfilozófiámon”, sőt inkább megerősítettek abban a hitemben, hogy minden élethelyzetben újra lehet és kell kezdeni. Félreértés ne essék, nem vagyok mazochista, nem hívom ki magam ellen a sorsot, nem szeretek hasra esni. És tisztában vagyok vele, bármennyire öntudatos és erős vagyok, nem irányíthatom teljesen az életemet, adódhatnak “dolgok”. Megesik, hogy akaratomtól. teljesítményemtől függetlenül, igazságtalanul kerülök padlóra – más helyett. És ha ez bekövetkezik – akár sajog, akár nem az a bizonyos seb -, talpra kell állni. Lehet kicsit “bicegek” egy darabig és méltatlankodom, de  egyre gyorsabban teszem [ ... ]

Hát mid van neked? Otthonlapod?

Már négy éve, hogy ezt a kérdést – tréfálkozva – feltette nekem az El Macho novellák múzsája. Van bizony! Elvégre “azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”, és az én írásaimnak a limytaltkiadas az otthona. Egy hely, ahol minden kicsit én vagyok: a versek, a novellák, a bejegyzések, a gondolatok, vélemények, az irónia, – az írások mögött húzódó élmények, emlékek, tapasztalások. Vannak, akik elolvassák, fantáziát látnak bennük. Hálás vagyok minden véleményért, dicséretért, mindenki figyelméért és szeretetéért. Természetesen vannak, akik kritizálnak. Megkérdezik, miért nem csinálok valami hasznos dolgot? Komolyan azt hiszed, hogy ez érdekel valakit? Esetleg figyelmeztetnek, hogy ebből nem lehet megélni. [ ... ]

Mondd, hány perc az ünnep?

“Olyan jó-jó-jó, de mondd, hány perc az ünnep? Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart?” (Zorán: Az ünnep) Lassan minden a “helyére” kerül: a karácsonyi díszek és égők a dobozokba, a kiérdemesült karácsonyfák a gyűjtőhelyeken várnak sorsukra, esetleg kályhákban ajándékoznak meg minket gyantás illatukkal búcsúzóul, fémdobozokban még néhány mézes őrzi az ünnep ízét. Az utcák, terek is hétköznapi arcukat mutatják felénk. És mi ismét az ébresztőóra hangjára riadunk, álmosan kelünk, fagyoskodva toporgunk a buszmegállóban, járjuk az utunkat, rohanunk, tolongunk, igyekszünk, teljesítünk, bizonyítunk, elfáradunk. “Jaj, és holnap már megint! – sóhajtunk fel. De hidegben, télben, szürkeségben, szürke napokon is találj okot, időt a nevetésre, a szeretésre és az [ ... ]

Küszöbérték

  Mert a küszöb érték. Fontos hely: sok minden ott dől el. Van, aki könnyedén átlépi. Van, aki hosszasan időzik visszatekintve, sajnálkozva, mielőbb becsukja maga mögött az ajtót. Van, aki elbotlik benne és bosszankodik. Ahhoz, hogy elérj valahova, útnak kell indulnod. A küszöbön való ácsorgás, a történteken való  agyalás, “Mi lett volna, ha” és “Úgyse lesz jobb” teóriák gyártása maximum szellőztetésre alkalmas – egy kis friss levegő juthat a fülledt helységbe. De attól még idiótának fogsz tűnni a küszöbön toporogva – és nem vigasztallak: az is vagy! Dönteni kell: mész vagy maradsz. Ha lehet, inkább, előbb, mint utóbb. És akkor se ácsorogj sokáig az ajtó előtt, ha [ ... ]

Kell egy csapat…

„ Ha gyorsan akarsz haladni, menj egyedül. Ha messzire akarsz eljutni, menjetek együtt. ” Gyerekkoromban mindig azt ismételgettem dacosan: Hagyjál! Tudom egyedül is! Azóta két nagyon fontos dolgot tanultam meg. Az egyik az, hogy valóban tudom egyedül –  élni az életem: képes vagyok talpon maradni, sikereket elérni, kudarcokat megszenvedni és továbblépni, küzdeni és feladni, ha értelmét veszti a dolog. Hiszek önmagamban, és már nem hajtogatom: Tudom egyedül is. Azoknak, akik ismernek, akik látnak és látni akarnak, ez nyilvánvaló – így önmagam számára is. A másik nagyon fontos lecke, amit megtanultam: hogy csapatban játszani jó. Folyton egyedül vinni a labdát és az élet terheit [ ... ]

Csúcsdíszek

Ismét eljött a karácsony. Bár sokan azt mondják, már nem az igazi, nem olyan, mint régen. Műanyagabb, mesterkéltebb, csilivilibb, harsogóbb, elvesztette a varázsát, csak az üzletről és a haszonról szól, mennyi stresszel és kiadással jár! Tény, rengeteg szokással és előkészülettel terheljük az ünnepet és magunkat – sütés-főzés, bevásárlás, nagy takarítás. A zsúfolt vásárok és bevásárlóközpontok sem a legideálisabb helyek a lelki lecsendesedéshez. És az is igaz, nemcsak a polcokon akadnak szép számmal bóvlik és nemcsak a mézeskalácsra jut bőséggel cukormáz. De most jön a de… A karácsony – akárcsak az élet -, választások sorozata: miközben nagy gonddal kiválasztod a fát, az ajándékokat, [ ... ]

Hajrá Vörös Ördögök!

„Az ember a szíve mélyén örökké oda való, ahol született.” (Tamási Áron) Gyerekkoromban én voltam az egy, akit mindenhová vittek: tanítási órákra, színjátszó – és kóruspróbákra, értekezletekre, ünnepségekre – a pedagógusnapot különösen szerettem, mert annyi mignont ehettem, amennyi belém fért -, edzésekre és mérkőzésekre. Édesapám imádta a futballt, szerintem többször néztük meg az akkori házimozi rendszeren – a tekerős diavetítőn – a londoni 6:3-at, mint a Mérges mackó pórul járt vagy Zebra Zolit, pedig azok voltak a kedvenceim. Ezerszer elmesélte, miért volt katasztrófa az 1954-es ezüstérem, hogy „Kis pénz kis foci….”, hogyan lett Vasas szurkoló. Vasárnap délutánonként pedig együtt mentünk a mérkőzésekre, ha [ ... ]

Mégis hogy bírsz velük?

Mit is válaszolhatnék erre a kérdésre, amelyet elég gyakran feltesznek nekem, mihelyst megtudják, hogy mit dolgozom. (Egy szakképző iskolában tanítok.) Mert ezek a mai fiatalok, csak a facebook meg az internet és azt se tudják…. Hogyan bírok velük? Köszönöm szépen, jól! 😀 Természetesen vannak nehéz helyzetek és esetek, de megtanultam “esőben táncolni” – Fred Astaire büszke lehetne rám. 🙂 De nincs mindig égszakadás, földindulás, és nemcsak az ég, de a hangulat is derűs olykor. Akárcsak az elmúlt két napban. A hétvégén továbbképzésen voltam, így pénteken helyettesítették az óráimat. Tegnap komoly képpel közöltem az egyik osztállyal, hallottam a hírekben, tömegesen vásárolták fel a százas papír-zsebkendő [ ... ]