Szent a béke vagy a béka?

  A béke jó és szép dolog.A béke nyugalom az életben és a lélekben. De a békének, mint mindennek ára van. Nem mindegy ki fizeti és az sem, melyek a békefeltételek. Az sem, a békét két fél köti vagy az egyik diktálja. Természetesen – az erősebb, a győztes. A békesség kedvéért engedünk. néha. De nem mindegy mennyit. Hol a határ. Hol a határ? Szerintem, ha a személyiségünket, a “gerincünket” sérti, az már határsértés. A békéért lenyelni azt a bizonyos békát még egyszer-kétszer elmegy, bár nem vagyok oda az ilyen franciás fogásért. de ha ez rendszeresen fordul elő ugyanattól a személytől akkor már lelki terrorról beszélhetünk, ami [ ... ]

Születésnapomra (Versátirat József Attila után szabadon)

  Ötvenkét éves lettem én, Ezért született e költemény – Fele Mese. Ajándék, mellyel meglepem Barátom, rokonom, gyermekem – Hímes Rímes. Ötvenkét évem vállalom, Múltamat már nem fájlalom – Erény E tény. Lettem én bizony oktató, Tolltartót megkocogtató – Óra Őre. Ha valakinek ez megható, Zsebkendő mindig adható – Veszem, s teszem. A leckét gyakran feladom, S olykor a fejemet vakarom – Csupán Bután. Mert a nebuló nem tanul, Csak hébe-hóba hanyagul – Ici- picit. Ha ötöst írnak, örülök, Felhők közt messze repülök – Széllel Szállva. Megérdemelt a nyugalom, Ha nincs füzetkupac az asztalon – Öröm Köbön. S ha van egy csapat színjátszó, Akad szövegkönyv, jó zárszó – Dráma Vár ma. Néha egy verset megírok, Vagy a manókról sztorizok – Az ám Lazán. Búcsúzom kedves barát és rokon, Mert én egész testemet fogom – Lazí- tani!

Zárlat

“Megszülettél. Megélni mélységet és magasságot. Meghallani a zenét és elmerülni a csendben. Meglátni a lényeget és átlátni a lényegtelenen. Megérezni, mi ésszel fel nem fogható. Megérteni a miérteket. A kimondatlant. Áradni és befogadni. Mert olyanok vagyunk, mint a tenger. Szeretettel fordulni a fény felé és elviselni a sötétséget. Földre hullani, összetörni. Felemelni és felemelkedni. Útnak indulni és megérkezni. Eggyé válni vagy egyetlennek lenni. Nem mindig az vagy, akinek képzelnek és mondanak. Nem mindig az vagy, akinek hiszed magad. Nem mindig az vagy, akit látni vágysz a tükörben. Ha mindezt megélted és megérted – felnőttél” (Limy)

Lájkod? Nem lájkod? Na lájkod!

Legádázabb ellenségeim sem nevezhetnek “like vadásznak”. Pontosabban nevezhetnek, csak nem lesz igazuk. Persze fontos kérdés: szeretnek-e az emberek vagy sem? Tetszik-e az, amit csinálok vagy gondolok? Bármennyire magabiztos vagyok, kell a megerősítés. De nem az udvariassági vagy a viszont kedvelés reményében tett gesztusok. Én is vágyom rá, hogy szeressenek, értékeljenek, figyeljenek rám! De ne csak formálisan, igazándiból! Ne a kirakatban! Húsvér ember vagyok, nem próbababa! Ha szeretni akarsz, meg kell ismerned! Ha ismersz, fogadj el olyannak, amilyen vagyok! Ha elfogadsz, segíts jobbá és többé lennem, de ne várd, hogy más legyek! Ha segítesz, engedd, hogy én is segítsek, ne légy konok és büszke! Ha elfogadod a [ ... ]

Ki vagyok én neked?

Egy név? Nevem több is van: hivatalos “címke”, születési “örökségem”, baráti becézés. Egy arc? Mindig változó – formálja az idő, az élet. Néha lágyabb rajzolatú, mosolygós, néha komor vagy fáradt. Egy hang? Egy hang, amely képes suttogni, dúdolni, nevetni, üvölteni, zokogni – mert a hangom is én vagyok. Egy emlék? Halvány vagy eleven? Lehet, csak egyetlen találkozás emlékét őrzöd, lehet évekét. De egyetlen találkozás hagyhat mélyebb nyomot, mint évek, hónapok. Lehetőség? Éltél vagy visszaéltél vele – esetleg legyintettél rá, elhessegetted magadtól, mert úgyse… Feladat? Kényszerből vállaltad vagy önként – nem mindegy! Mit jelentek neked? A nevem, az arcom, a hangom… Látsz vagy csak nézel? Nézd, szemeim mögött ott rejtőzik a [ ... ]

Számláló

“A bölcs az áldásait számolja, a bolond a problémáit.” Úgy tűnik, javíthatatlan vagyok. Az újabb kihívások mit sem változtattak “életfilozófiámon”, sőt inkább megerősítettek abban a hitemben, hogy minden élethelyzetben újra lehet és kell kezdeni. Félreértés ne essék, nem vagyok mazochista, nem hívom ki magam ellen a sorsot, nem szeretek hasra esni. És tisztában vagyok vele, bármennyire öntudatos és erős vagyok, nem irányíthatom teljesen az életemet, adódhatnak “dolgok”. Megesik, hogy akaratomtól. teljesítményemtől függetlenül, igazságtalanul kerülök padlóra – más helyett. És ha ez bekövetkezik – akár sajog, akár nem az a bizonyos seb -, talpra kell állni. Lehet kicsit “bicegek” egy darabig és méltatlankodom, de  egyre gyorsabban teszem [ ... ]

Hát mid van neked? Otthonlapod?

Már négy éve, hogy ezt a kérdést – tréfálkozva – feltette nekem az El Macho novellák múzsája. Van bizony! Elvégre “azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”, és az én írásaimnak a limytaltkiadas az otthona. Egy hely, ahol minden kicsit én vagyok: a versek, a novellák, a bejegyzések, a gondolatok, vélemények, az irónia, – az írások mögött húzódó élmények, emlékek, tapasztalások. Vannak, akik elolvassák, fantáziát látnak bennük. Hálás vagyok minden véleményért, dicséretért, mindenki figyelméért és szeretetéért. Természetesen vannak, akik kritizálnak. Megkérdezik, miért nem csinálok valami hasznos dolgot? Komolyan azt hiszed, hogy ez érdekel valakit? Esetleg figyelmeztetnek, hogy ebből nem lehet megélni. [ ... ]

Mondd, hány perc az ünnep?

“Olyan jó-jó-jó, de mondd, hány perc az ünnep? Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart?” (Zorán: Az ünnep) Lassan minden a “helyére” kerül: a karácsonyi díszek és égők a dobozokba, a kiérdemesült karácsonyfák a gyűjtőhelyeken várnak sorsukra, esetleg kályhákban ajándékoznak meg minket gyantás illatukkal búcsúzóul, fémdobozokban még néhány mézes őrzi az ünnep ízét. Az utcák, terek is hétköznapi arcukat mutatják felénk. És mi ismét az ébresztőóra hangjára riadunk, álmosan kelünk, fagyoskodva toporgunk a buszmegállóban, járjuk az utunkat, rohanunk, tolongunk, igyekszünk, teljesítünk, bizonyítunk, elfáradunk. “Jaj, és holnap már megint! – sóhajtunk fel. De hidegben, télben, szürkeségben, szürke napokon is találj okot, időt a nevetésre, a szeretésre és az [ ... ]

Küszöbérték

  Mert a küszöb érték. Fontos hely: sok minden ott dől el. Van, aki könnyedén átlépi. Van, aki hosszasan időzik visszatekintve, sajnálkozva, mielőbb becsukja maga mögött az ajtót. Van, aki elbotlik benne és bosszankodik. Ahhoz, hogy elérj valahova, útnak kell indulnod. A küszöbön való ácsorgás, a történteken való  agyalás, “Mi lett volna, ha” és “Úgyse lesz jobb” teóriák gyártása maximum szellőztetésre alkalmas – egy kis friss levegő juthat a fülledt helységbe. De attól még idiótának fogsz tűnni a küszöbön toporogva – és nem vigasztallak: az is vagy! Dönteni kell: mész vagy maradsz. Ha lehet, inkább, előbb, mint utóbb. És akkor se ácsorogj sokáig az ajtó előtt, ha [ ... ]

Kell egy csapat…

„ Ha gyorsan akarsz haladni, menj egyedül. Ha messzire akarsz eljutni, menjetek együtt. ” Gyerekkoromban mindig azt ismételgettem dacosan: Hagyjál! Tudom egyedül is! Azóta két nagyon fontos dolgot tanultam meg. Az egyik az, hogy valóban tudom egyedül –  élni az életem: képes vagyok talpon maradni, sikereket elérni, kudarcokat megszenvedni és továbblépni, küzdeni és feladni, ha értelmét veszti a dolog. Hiszek önmagamban, és már nem hajtogatom: Tudom egyedül is. Azoknak, akik ismernek, akik látnak és látni akarnak, ez nyilvánvaló – így önmagam számára is. A másik nagyon fontos lecke, amit megtanultam: hogy csapatban játszani jó. Folyton egyedül vinni a labdát és az élet terheit [ ... ]